ÖSSZEFOGLALÁS:
Bevezetés: Éneklés során stílustól és képzettségtől függően ugyanazon struktúrák más módon, más minőségű hangot állítanak elő. Az úgynevezett operai hang több éves képzés és gyakorlás során sajátítható el a légző, gége és artikulációs izmok megfelelő működtetésével. Mindezek alapján feltételezhető, hogy a professzionális operaénekesi teljesítményt a gyakorlás során beépülő specializált agyi reprezentációk teszik lehetővé, amelyek elválaszthatóak a természetes éneklési mód agyi reprezentációjától.
Célok: Kutatásaink célja az operai hangképzés agyi kontrollmechanizmusainak vizsgálata, különös tekintettel a szenzoros- motoros agykérgi interakciókra és ezek tanulási és rehabilitációs folyamatokban játszott szerepére.
Módszer: Viselkedéses feladatokat és funkcionális mágneses rezonancia képalkotás (fMRI) paradigmákat alkalmaztunk a hangadás és hangérzékelés vizsgálatára operaénekeseknél, újonnan kidolgozott, magas szinten kontrollált természetes és operai hangingerekkel. Az előzetes vizsgálatba 5 hivatásos operaénekest vontunk be.
Eredmények: Előzetes vizsgálataink során az operai éneklés (motoros), valamint az operai éneklés hallgatása (szenzoros) a precentrális és superior temporális agykérgi területeken eredményezett fokozott fMRI-aktivitást. Operai módon énekelt dallamok hallgatása során nagyobb fMRI-választ mértünk ezeken a területeken, mint a természetes módon énekelt vagy mesterségesen előállított szinuszos dallamok hallgatásakor, valamint operai éneklés során a magában énekléshez képest.
Következtetés: Eredményeink igazolják feltételezésünket, hogy az operai éneklés agyi folyamatai fMRI segítségével lokalizálhatóak és jellemezhetőek. A hangképzés agyi kontrollmechanizmusainak, a szenzoros és motoros rendszer összehangolt működésének minél pontosabb ismerete pedig elősegítheti az énektanulás, valamint a vokális és nyelési kórfolyamatok értelmezését és rehabilitációját.
Brain mechanisms of singing investigated by fMRI.
SUMMARY
Introduction: During singing the same anatomical vocal tract structures define different qualities of voice. Years of learning is required to produce operatic voice that involves a precise adjustment of respiratory, laryngeal, and articulatory muscle groups. Therefore, it is reasonable to assume that operatic singing is subserved by highly specialized neural representations that differ from those involved in natural type of singing.
Goals: Our research was aimed at investigating the neural control mechanisms of operatic singing, with a special emphasis on the processes of sensorimotor interactions as well as their role in vocal learning and rehabilitation.
Methods: We designed and implemented behavioral tests and functional magnetic resonance imaging (fMRI) paradigms to investigate vocal production and voice perception in opera singers using newly developed, highly controlled natural and operatic voice stimuli. We included 5 professional singers into the pilot study.
Results: Our pilot experiment revealed that listening to and producing operatic singing results in increased fMRI activations in overlapping regions of the precentral and superior temporal cortex as compared to those observed during perception of singing with natural voice or control sinusoid melodies, and production of covered singing.
Conclusion: Our findings suggest that neural processes of singing expertise underlying operatic singing can be localized and characterized using fMRI. Uncovering the expertise-driven reorganization of neural control in operatic singing may facilitate the understanding of vocal learning and swallowing processes as well as their pathologies that can give rise to better rehabilitation strategies.
A teljes tartalom elolvasásához bejelentkezés szükséges! Bejelentkezés