ÖSSZEFOGLALÁS
Az orrmelléküreg-rendszer respiratorikus adenomatoid hamartomája (REAH) a közelmúltban leírt ritka, benignus pro- liferáció. Első leírói Wenig és Heffner voltak, 1995-ben. Az első német nyelvterületi esetről is csak 2003-ban jelent meg közlemény Etiológiája ismeretlen, a respiratorikus hámból indul ki. Kiindulási helye az orrmelléküreg-rendszer illetve az orrüreg bármely területe, illetve az epipharynx. Férfiaknál lényegesen gyakoribb, mint nőknél (75%-25%). Jellemzően 35 éves kor felett jelentkezik. Megjelenése jellemzően orrpolipra hasonlít. Növekedése excesszív, nem infiltrativ. Az általa okozott tünetek jellemzően térfoglalásból, illetve az orrmelléküre- gek drenázsának gátlásából adódnak. Az elváltozás terápiája a teljes műtéti eltávolítás. Jelen közleményünkben az orrmellék- üreg-rendszerből kiinduló REAH-ban szenvedő betegünk kezeléséről számolunk be.
Esetismertetés: A beteg 54 éves férfi, kórelőzményében hipertónia szerepel, Panaszai jobb oldalon gátolt, bal oldalt jó orrlégzés, időnként jobb oldali arc- és homloktájéki fájdalommal. Szaglását, ízérzését megtartottnak mondta, kóros orrvá- ladékozást nem érzett. Endoszkópos vizsgálattal észleltük, hogy jobb oldalt a középső orrjáratot polipszerű idegen szövet tölti ki, amely mögül mucopurulens váladék ürül. Az elvégzett arckoponya-CT a jobb oldali arc- és homloküreg, illetve a jobb oldali ethmoidalis sejtek fedettségét mutatta. Az endoszkópos orrmelléküreg-műtét során az elülső rostasejtekben lévő szövetet eltávolitattuk. A műtétet követően a beteg panaszai megszűntek. A szövettani lelet respiratorikus epithelialis adenomatoid hamartomát írt le. A beavatkozás után két hónappal készült arckoponya MRI-vizsgálat récidivât nem írt le, ezt az azóta ismételten elvégzett endoszkópos kontrol Vizsgálatokkal sem tapasztaltuk.
Következtetés'. A REAH jelentőségét elsősorban a differenciáldiagnosztikai probléma adja, el kell különíteni főleg az invert papillomától és a malignus tumortól. Ezáltal megtudjuk kímélni a beteget a szükségtelenül radikális beavatkozásoktól.
REAH - The respiratory epithelial adenomatoid hamartoma of the para-nasal tract.
SUMMARY
The respiratory epithelial adenomatoid hamartoma (REAH) of the para-nasal tract is a rare benign malformation described in the recent past. The first explorers were Wenig and Heffner in 1995. The first publication in the German speaking literature appeared in 2003 as well. The aetiology is still unknown; it develops from the respiratorie epithel. The arising place is the para-nasal tract, any part of the cavum nasi, and the epipharynx. It is significantly more frequent in man as in woman (75%-25%). It appears typically in the age over 35. Its growth is excessive, not infiltrative. The caused symptoms come typically from the space occupation and inhibition of the drainage of the para-nasal sinuses. The therapy of the malformation is the complete removing. In our study is to report the treatment of a patient with respiratory epithelial adenomatoid hamartoma arising from the para-nasal tract.
Case Report: The patient is a 54 years old man with a medical history of hypertension. His complains were nasal obstruction on the right side, normal breathing on the left side, with periodic right sided facial and frontal pain. The sense of smell and taste were preserved, he had no nasal discharge. The endoscopy showed a polyp-like mass filling the middle nasal meatus with a muco-purulent discharge. The facial CT scan showed the opacification of the right facial, frontal and ethmoidal sinusis. During the endoscopic operation the malformation arising from the anterior ethmoidal sinuses was removed. After the operation the patient’s symptoms were gone. The pathological diagnosis was respiratory epithelial adenomatoid hamartoma. The MRI-scan carried out two month after the procedure described no recurrence, so as the regularly made endoscopic controlling investigations showed no evidence of recurrence.
Conclusion: The importance of REAH is first of all the differentiation, the differential diagnosis include the inverted papilloma and the malignant tumour. This can save the patient from unnecessary radical procedures.
A teljes tartalom elolvasásához bejelentkezés szükséges! Bejelentkezés