ÖSSZEFOGLALÁS:
Az orrmelléküregi osteomák a craniofaciális régió jóindulatú tumorai közé tartoznak. Leggyakrabban a homloküregekben találkozunk velük, ezt követi - a gyakoriság sorrendjében - a rostasejtekben, az arcüregekben és végül az iköblökben való megjelenés. Jellemző tulajdonságuk a lassú növekedés, ami gyakori tünetmentes felismerésüket magyarázza. Eredetüket tekintve lehetnek embrionális maiformációk, de trauma és infekció is kiválthatja növekedésüket. Növekedésük nem infiltrativ, így - bár igen jelentős diszlokációt hozhatnak létre a környező struktúrákban - körülírt jellegük megmarad. Amennyiben panaszt okoznak, sebészeti eltávolításuk indokolt. Az exstirpációt nehezíti, hogy - összenyomhatatlanok lévén - legalább akkora nyílás szükséges kiemelésükhöz, mint maga a tumor. A fix, mozdíthatatlan terimék környezetében, szűk viszonyok közt, vulnerábilis struktúrák mellett dolgozni egyes esetekben komoly kihívást jelent. Dolgozatunkban bemutatjuk a munkacsoportunk által alkalmazott műtéti típusokat, saját anyagunkból vett példákon szemléltetve az eljárásokat.
Surgical removal of paranasal sinus osteomas
SUMMARY:
Paranasal sinus osteomas are benign tumors of the craniofacial region. The most common sites of their appearance are the frontal sinuses followed by the ethmoids, the maxillary sinuses and the sphenoids, respectively. They are characterized by slow growth which may explain their frequent symptomless occurrence. According to their origin, osteomas may represent embryologie tissue maldevelopment, but trauma and infection may trigger their development as well. Their appearance is ivory-like, hard, lobulated with coarse granular components. Their bone is compact or cancellous with vascular elements. During their development they may fill the cavity of the involved sinus, block its ostium leading to stasis of secretion which in turn may predispose secondary infections. Osteomas may involve the surrounding bones and the neighboring sinuses or even the orbit and intracranial cavity. Their slow growth is not infiltrative, therefore - although they may cause severe anatomic displacement - they stay circumscribed. If symptoms are present, their surgical removal is indicated. Extirpation of osteomas is complicated by their incompressible character therefore it necessitates that the size of the exploration be correspondent with the size of the tumor itself. The preparation among the tight conditions surrounding the firm, immobile osteomas, beside vulnerable structures may be challenging. In our paper we present the surgical techniques used by the authors presenting examples of our own cases.
A teljes tartalom elolvasásához bejelentkezés szükséges! Bejelentkezés