ÖSSZEFOGLALÁS: Bevezetés: A hátsó commissura heges szűkülete (HCS) gátolja a kannaporc abdukcióját. Szerzők tanulmányukban a rögzítő hegek oldása után végzett kannaporc lateropexiával elért eredményeiket mutatják be, ebben a glottikus szűkületek közül egyik legnehezebben megoldhatónak tartott betegcsoportban. Anyag és módszer: 32 egymást követő betegen történtek a műtétek. Endoszkópia során a kannaporcok között kialakult heget C 0 2 laserrel vaporizálták, a cricoarytenoidealis ízületbe terjedő heget az erre a célra kifejlesztett derékszögű endolaryngeális sarlószikével vágják át. A megfelelően mobilizált kannaporcot módosított Lichtenberger-féle tűátnyomó eszközzel laterofixálják, figyelembe véve a cricoarytenoidealis ízület fiziológiás abductioját. Eredmények: 28 betegnél a légzés a normál értéket elérőén, vagy azt megközelítően rendeződött, csak 3 esetben maradt terhelési dyspnoe. Az aspiráció miatt 1 beteget nem lehetett dekanülálni. A légzésfunkciós vizsgálatok alapján a korai postoperativ javulás a légzésfunkciós teszteredményekben nem mutat összefüggést a szűkület kezdeti mértékével. A nagyobb fokú, kétoldali ízületi károsodással járó szűkületeknél azonban a késői eredmények kissé romlanak. 25 esetben a hangképzés jelentősen javult a rögzítő varratok eltávolítása után. Következtetés: a heges rögzültség megszüntetését követő endoszkópos kannaporc lateropexia hatásos, minimálisan invazív, funkciót megőrző eljárás lehet még súlyos HCS esetében is. Az eljárás tartós javulást eredményez mind a légzés, mind a hangképzés tekintetében tracheostoma igénye nélkül.
SUMMARY: A posterior glottic stenosis (PGS) may limit the abduction of the arytenoid cartilages. One option for the treatment of dyspnea in lower grade stenoses is endoscopic laterofixation of the vocal cords after scar excision. In our prospective study, we assess a refined method for effective endoscopic mobilization and lateropexy of the arytenoid cartilages. Study Design and Methods: Thirty-two consecutive patients with PGS underwent surgery. Endoscopically, the scar between the arytenoid cartilages was transected with a C 0 2 laser. The scars that had spread into the cricoarytenoid joint were transected with a rightangled endolaryngeal scythe designed for this purpose. The lateropexy of the adequately mobilized arytenoid cartilages was performed with a reinforced Lichtenberger’s needle carrier instrument, with consideration of the real abduction of the cricoarytenoid joint. Results: Twenty-eight patients achieved an excellent breathing ability, only effort dyspnea remained in three cases. One patient could not be decannulated due to aspiration. The early postoperative improvement in the airway function test results showed no relationship with the grade of stenoses. However, in cases of higher grade stenoses with bilateral joint damage, the later postoperative airway function results had decreased slightly. In 25 cases, phonation significantly improved after the removal of the fixing sutures. Conclusions: After proper mobilization, endoscopic arytenoid lateropexy can be considered as a minimally invasive function-preserving procedure even for severe PGS. This treatment option provides stable improvements in breathing ability and good voice quality without the need for tracheostomy.
A teljes tartalom elolvasásához bejelentkezés szükséges! Bejelentkezés