ÖSSZEFOGLALÁS:
A stapedectomiákat és a stapedotomiá- kát követően a kezdetben megtapasztalt hallásjavulást követően a revíziós műtétek kapcsán észlelt leggyakoribb komplikáció az incus hosszú szár nekrózisa. Mai tudásunk szerint ennek a komplikációnak oka lehet egyrészt az incus hosszú szárának vérellátási zavara, másrészt a vagy túl szorosan rögzített, esetenként pedig a túl lazán felhelyezett protézis. A két ponton történő szoros rögzítés nyálkahártyasérülést és következményes toxicus reakciót valamint osteoclast tevékenységet indíthat el. A protézisek tervezésénél alapvető szempont, hogy azok az incus hosszú szárához lehetőleg körkörösen és megfelelő erővel rögzíthetők legyenek. A rögzítés módja illetve a sebész gyakorlottsága alapvető jelentőségű.Közleményükben a szerzők áttekintik a múlt század közepén a hallócsontláncolat vérellátásáról közölt publikációkat azzal a céllal, hogy az általuk 100 cadaver incus fotódokumentálása során szerzett megfigyeléseket megerősítsék, vagy megkérdőjelezzék. A fotózáshoz Canon EOS 20 digitális kamerát és Canon 5:1 makroobjektívet használtak. Az incusok hosszú szárait Leica felületvizsgáló mikroszkóp alatt vizsgálták mind a négy oldalról. Az incus tápláló artéria belépésére szolgáló foramen nutriciumok pozíciójának vizsgálatánál azt tapasztalták, hogy a bal oldali incusok 48%-ában (24 incus) a jobb oldali incusok 56%-ában (28 incus) volt jelen foramen nutricium az incus hosszú szárán. Ezek a foramenek nem a klasszikus közleményekben leírtaknak megfelelően, tehát nem az incus testén mediálisan illetve az incus szár felső harmadán helyezkedtek el, hanem főleg antero-mediálisan az incus szárának felső és középső harmadában. A foramen nutríciu- moknak megfelelő nyílás minden esetben egy felfelé, a kortikálist mediális irányba ferdén áttörő csatorna nyílása volt. Szerzők feltételezése szerint a foramenek a felszín és az incus szára közötti bővebb vérellátást szolgálják, azokon artériák befelé és kifelé is haladnak. Szerzők megfigyelései megerősíteni látszanak azon elképzeléseket, hogy az incus hosszú szár nekrózisnak - kivételesen előforduló anatómiai kombinációktól eltekintve —, alapvetően nem vérellátási zavar az oka. Szerzők részletesen ismertetik a pisztonok rögzítéséből származó, az incus hosszú szár nekrózis- hoz vezető lehetséges okokat, valamint a helytelen rögzítést megelőzendő, az újabb generációs protézisek jelentőségére hívják fel a figyelmet.
SUMMARY
The most frequent complication, which is generally recognized during revision procedures following the seemingly successful stapedotomies and stapedectomies is necrosis of the long process of the incus. To our present knowledge, the possible reason of this complication can be, one hand, the compromized blood supply of the incus, on the other hand, the malcrimped stapes prosthesis. The two-point fixation can cause mucous membrane injury with a resulting toxic reaction, moreover osteoclast activity can also be generated.An important aspect when engeneering the ideal stapes prostheses is, that they should circularly be fixed to the long process of the incus with proper strenghts. Both the way of fixation and the experience of the surgeon is fundamental. In this paper the authors give an overview of our current knowledge about the blood supply of the ossicular chain. Most of the papers dealing with this issue were published in the middle of the past century. The collected data are compared with the authors’ observations gained with photodocumentation of 100 cadaver incuses. The photos were taken with Canon EOS 20 digital camera using a 5:1 makroobjective. The long processes of the incuses were examined from 4 directions under a Leica surface-analysing microscope. Analysing the position of the entrances of the feeding arteries (nutritive foramen) on the incuses, they found, that in 48% of the left sided incuses (24 incuses) and in 56% of the right sided incuses (28 incuses) 1-4 nutritive foramen was present on the long processes of the incuses.However, the positions of these foramens were different from the ones previously described in the literature: instead of the medial side of the incus body or the cranial third of the long processes they were mostly located an- tero-medially either on the middle or on the distal thirds of the incuses. In each cases the opening of the foramen was a beginning of a tunnel running upward, obliquely and medially through the corticalis of the long process of the incus.According to the authors’ opinion the foramens ara capable of assuring the richer blood supply between the surface and the inside of the long process, allowing arteries running in and out as well.These observations appear to confirm the fact, that the reason of the necrosis of the long process of the incus is not a compromised blood supply, except in some exceptional rare anatomical situations. The authors describe in detail all the possible reasons leading to the necrosis of the long process of the incus as a consequence of malcrimp- ing. In order to prevent malcrimping, attention is paid to the new generation of prostheses.
A teljes tartalom elolvasásához bejelentkezés szükséges! Bejelentkezés