2008 - 2.szám

Stapesműtéteket követő incus hosszúszár nekrózis - vérellátási zavar, vagy a protézis rögzítésének következménye?

Szerző(k): Gerlinger Imre dr., Tóth Miklós dr., Pytel József dr.
Intézmény: Pécsi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Kar, Fül-orr-gégészeti és Fej-nyaksebészeti Klinika (igazgató: Pytel József dr., egyetemi tanár) ’Johannes Gutenberg Egyetem Fül-orr-gégészeti és Fej-nyaksebéseti Klinika (igazgató: Wolfgang Mann egyetemi tanár)
Lapszám: 54(2), 2008

ÖSSZEFOGLALÁS:

A stapedectomiákat és a stapedotomiá- kát követően a kezdetben megtapasztalt hallásjavulást kö­vetően a revíziós műtétek kapcsán észlelt leggyakoribb komplikáció az incus hosszú szár nekrózisa. Mai tudásunk szerint ennek a komplikációnak oka lehet egyrészt az in­cus hosszú szárának vérellátási zavara, másrészt a vagy túl szorosan rögzített, esetenként pedig a túl lazán felhelyezett protézis. A két ponton történő szoros rögzítés nyálkahár­tyasérülést és következményes toxicus reakciót valamint osteoclast tevékenységet indíthat el. A protézisek tervezé­sénél alapvető szempont, hogy azok az incus hosszú szárá­hoz lehetőleg körkörösen és megfelelő erővel rögzíthetők legyenek. A rögzítés módja illetve a sebész gyakorlottsága alapvető jelentőségű.Közleményükben a szerzők áttekintik a múlt század köze­pén a hallócsontláncolat vérellátásáról közölt publikáció­kat azzal a céllal, hogy az általuk 100 cadaver incus fotó­dokumentálása során szerzett megfigyeléseket megerősít­sék, vagy megkérdőjelezzék. A fotózáshoz Canon EOS 20 digitális kamerát és Canon 5:1 makroobjektívet használ­tak. Az incusok hosszú szárait Leica felületvizsgáló mikroszkóp alatt vizsgálták mind a négy oldalról. Az incus tápláló artéria belépésére szolgáló foramen nutriciumok pozíciójának vizsgálatánál azt tapasztalták, hogy a bal ol­dali incusok 48%-ában (24 incus) a jobb oldali incusok 56%-ában (28 incus) volt jelen foramen nutricium az in­cus hosszú szárán. Ezek a foramenek nem a klasszikus köz­leményekben leírtaknak megfelelően, tehát nem az incus testén mediálisan illetve az incus szár felső harmadán he­lyezkedtek el, hanem főleg antero-mediálisan az incus szá­rának felső és középső harmadában. A foramen nutríciu- moknak megfelelő nyílás minden esetben egy felfelé, a kortikálist mediális irányba ferdén áttörő csatorna nyílása volt. Szerzők feltételezése szerint a foramenek a felszín és az incus szára közötti bővebb vérellátást szolgálják, azokon artériák befelé és kifelé is haladnak. Szerzők megfigyelései megerősíteni látszanak azon elképzeléseket, hogy az incus hosszú szár nekrózisnak - kivételesen előforduló anató­miai kombinációktól eltekintve —, alapvetően nem vérel­látási zavar az oka. Szerzők részletesen ismertetik a piszto­nok rögzítéséből származó, az incus hosszú szár nekrózis- hoz vezető lehetséges okokat, valamint a helytelen rögzí­tést megelőzendő, az újabb generációs protézisek jelentő­ségére hívják fel a figyelmet.

SUMMARY

The most frequent complication, which is ge­nerally recognized during revision procedures following the seemingly successful stapedotomies and stapedecto­mies is necrosis of the long process of the incus. To our present knowledge, the possible reason of this complica­tion can be, one hand, the compromized blood supply of the incus, on the other hand, the malcrimped stapes prosthesis. The two-point fixation can cause mucous membrane injury with a resulting toxic reaction, moreover osteoclast activity can also be generated.An important aspect when engeneering the ideal stapes prostheses is, that they should circularly be fixed to the long process of the incus with proper strenghts. Both the way of fixation and the experience of the surgeon is fun­damental. In this paper the authors give an overview of our current knowledge about the blood supply of the os­sicular chain. Most of the papers dealing with this issue were published in the middle of the past century. The col­lected data are compared with the authors’ observations gained with photodocumentation of 100 cadaver incuses. The photos were taken with Canon EOS 20 digital cam­era using a 5:1 makroobjective. The long processes of the incuses were examined from 4 directions under a Leica surface-analysing microscope. Analysing the position of the entrances of the feeding arteries (nutritive foramen) on the incuses, they found, that in 48% of the left sided incuses (24 incuses) and in 56% of the right sided incuses (28 incuses) 1-4 nutritive foramen was present on the long processes of the incuses.However, the positions of these foramens were different from the ones previously described in the literature: in­stead of the medial side of the incus body or the cranial third of the long processes they were mostly located an- tero-medially either on the middle or on the distal thirds of the incuses. In each cases the opening of the foramen was a beginning of a tunnel running upward, obliquely and medially through the corticalis of the long process of the incus.According to the authors’ opinion the foramens ara capa­ble of assuring the richer blood supply between the surface and the inside of the long process, allowing arteries run­ning in and out as well.These observations appear to confirm the fact, that the reason of the necrosis of the long process of the incus is not a compromised blood supply, except in some excep­tional rare anatomical situations. The authors describe in detail all the possible reasons leading to the necrosis of the long process of the incus as a consequence of malcrimp- ing. In order to prevent malcrimping, attention is paid to the new generation of prostheses.

A teljes tartalom elolvasásához bejelentkezés szükséges! Bejelentkezés