ÖSSZEFOGLALÁS:
A szerzők nazometria segítségével vizsgálták a Xylometazolin orrlégzést javító hatását. Az orrcsepp becseppentése előtt és után 5, 15 és 30 perccel végeztek méréseket. 35 beteget vizsgáltak: közülük 30 gyermek, 3 serdülőkorú és 2 felnőtt. A diagnózis szerinti megoszlás: 24 rhinitis allergica, 11 rhinitis purulenta, illetve rhinosinusitis. A nazométer a teljes hangenergia szájon, illetve orron át kiáramló hányadosát, a fonációval egyidőben, képernyőn jelzi ki, és egyben - közvetve - az orr átjárhatóságát is kimutatja. A szerzők vizsgálataik során négy különböző tesztet: orális, nazális és vegyes hangzóöszszetételíí mondatot alkalmaztak, amelyeknek fiziológiás nazalitási értékeit előző vizsgálataik során megállapították. Az élettani normák ismeretében a kóros adatok: a csökkent vagy az emelkedett nazalitási érték (orrhangzóssági mutató) egyértelműen megállapítható, számszerű adatokkal igazolható. 35 beteg közül 28 esetben kaptunk pozitív választ: ezen esetekben az orrhangzóssági mutató kiindulási értéke emelkedett, bizonyítva az orr átjárhatóságának javulását. Különösen szembetűnő a változás az ún. maximum értékek összevetése esetén. Annál a 7 betegnél, akikben az alapérték volt a legmagasabb, több esetben kísérő betegségeket, illetve elváltozásokat találtunk. Ez magyarázhatja a „negatív” választ, de ezekben az esetekben is javulás volt tapasztalható az ismételt, 15, illetve 30 perc után végzett mérések során, igazolva a szer később jelentkező hatását. Az orrlégzés javulása 30 perc után minden betegnél kimutatható volt, jelezve a félóra után is fennálló hatást. A maximális hatás időpontja tekintetében nem találtunk — a kórkép etiológiájától függő - jelentős időbeli különbséget, mégis úgy tűnt, hogy allergiás betegeken a lohasztó hatás gyorsabban, már 5 perc után jelentkezett, míg purulens rhinosinusitisek esetében csak később, 15-30 perc múlva mutatkozott kifejezett eredmény. Az orr átjárhatóságának Xylometazolin alkalmazásárára történő javulását még egyértelműbbé teszik a kontroll vizsgálatok: ha hatóanyag helyett fiziológiás konyhasóoldatot csepegtettünk az orrba, a nazometriás értékek, az orrhangzóssági mutató lényegében nem változtak. A statisztikai elemzéseket a Statistica 7.1. programmal végeztük. Vizsgálataink összegzéseként megállapítható, hogy a Xylometazolin - vasoconstrictor hatása révén - hatásos szer a rhinitis kezdeti szakának kezelésében, az orrdugulás csökkentésében. A hatás nazometriával objektiven igazolható. Az orrcsepp azonban csak tüneti, nem gyógyító kezelés, törekednünk kell a szakszerű, az etiológiát és a betegség időtartamát is tekintetbe vevő, „lépcsőzetes” terápia mielőbbi bevezetésére.
SUMMARY
The authors investigated the improvement of nasal breathing induced by Xylometazolin with nasometry. Measurements were performed before and 5, 15, and 30 minutes after administration of the nasal drop. 35 patients were selected: 30 children, 3 adolescents, and 2 adults. The distribution according to the diagnosis was the following: 24 allergic rhinitis, 11 purulent rhinitis or rhinosinusitis. The nasometer measures separately the oral and nasal proportion of the total sound energy, during speech. The degree of nasality can be indicated by the nasalance score. The nasogram representing the nasalance score graphically, is visualized in real time mode on the computer screen during phonation. The authors applied four different tests for the investigation: oral, nasal, and mixed type sentences. The physiological nasalance scores of these tests were determined by the authors in a previous investigation. In respect of the physiological norms, the pathological values, the measure of hypo- and hypernasality can be established numerically. Among 35 patients, positive answer was achieved in 28 cases. In these cases the starting value of the nasalance score has increased after the drop’s administration, verifying the improvement of the nasal breathing. The change is especially remarkable comparing the maximum scores. In seven patients in whom the initial values were the highest, accompanying diseases could be detected explaining the „negative” answers. But, also in these cases, improvement could be demonstrated in the course of the repeated measurements, 15 or 30 minutes after the application of the nasal drops, proving the later effect of the drops. Improvement of nasal breathing was revealed in each cases after 30 minutes. Regarding the time of the maximal effect no significant differences could be found according to the etiology; maybe in cases with allergic rhinitis the decongestive effect presented something earlier than in patients with purulent rhinosinusitis. Improvement of the nasal passage induced by Xylometazolin could be proved much more rather applying control groups: if physiologic saline was dropped into the nose instead of active substance, the nasalance score did not change. The statistical analysis was performed by means of the program Statistica 7.1. In summary it can be stated that the Xylometazolin is an effective agent in the management of the initial phase of rhinitis decreasing nasal obstruction, by means of its vasoconstrictor effect. This effect may be judged by nasometry correctly. Nasal decongestion is, however, only symptomatic, and not causative treatment option: introducing of a real, stepwise therapy is necessary in view of the etiology and duration of the disease, as so on as possible.
A teljes tartalom elolvasásához bejelentkezés szükséges! Bejelentkezés