ÖSSZEFOGLALÁS: Bevezetés: A legtöbb szerző a gyermekkori felső légúti heges szűkületek megoldására elsősorban a külső feltárásból végzett műtéteket javasolja. Súlyos esetekben a legjobb eredményt biztosító módszer a szűkült trachea-, vagy cricotrachealis szakasz harántresectioja, és a csonkok end to end egyesítése. A meggyőző eredmények ellenére hazánkban a felnőtteken egyre gyakrabban alkalmazott műtéti megoldás gyermekkori indikációja még mindig vitatott kérdés.
Beteganyag és módszer: Az SZTE Fül-Orr-Gégészeti és Fej- Nyaksebészeti Klinikáján az eljárást 1989 óta rutinszerűen alkalmazzák a körkörös heges felső légúti szűkületek kezelésére. Öt esetben a beavatkozás gyermek-, illetve serdülőkorban történt (3 fiú, 2 lány, életkor: 9-17 év). Eredmények: Az eltávolított tracheaporcok száma 2 és 5 között volt, három subglottisra terjedő hegesedés miatt re- secalni kellett a gyűrűporc elülső ívét, valamint a pajzsporc alsó élét is. Az anastomosis 3 esetben tracheo-crico- thyreopexia, egy-egy betegnél tracheo-cricopexia, illetve tracheo-tracheopexia volt. A műtéteket követően a légzés néhány napon belül akadálytalanná vált, 2 esetben az in- tubációs tubust már a műtőben sikeresen el lehetett távolítani. Egy átmeneti hangszalagbénulástól eltekintve súlyosabb műtéti szövődmény nem volt. A követési idő alatt (6 hónap - 9 év) restenosis nem alakult ki.
Megbeszélés: Az ismertetett módszer a nagyfokú, esetenként a subglottisba terjedő szűkületeknél is rövid időn belül restitutio ad integrum gyógyulást biztosít a gyermekek kisebb keresztmetszetű légutaiban is. Tracheotomia, stent alkalmazása általában nem szükséges. A több-éves követési időszakok tapasztalata alapján kijelenthető, hogy az anastomisált szakasz a felső légúttal egységesen növekszik, késői restenosis nem alakul ki. Az eredmények alátámasztják, hogy a megfelelően felkészült hazai intézményekben gyermekkorban is érdemes a módszert elsőként választandó eljárásként alkalmazni.
SUMMARY: Introduction: External surgical procedures are the most effectively applied interventions even nowadays for the treatment of upper airway stenoses developing in children. In more severe cases the best result can be achieved after the sleeve resection of the stenotic airway segment with end-to-end anastomosis. In spite of the demonstrative international results the indication of this surgical method in childhood is still a debated question in Hungary.
Patients and method: At the Department of Otorhinolaryngology and Head &. Neck Surgery of Szeged this method has been used since 1989 for the treatment of stenotic upper airways. In five cases the intervention was performed in children (3 boys, 2 girls; ranged 9-17 years of age)
Results: The number of removed tracheal rings ranged from 2 to 5, and in 3 cases the anterior arch of the cricoid cartilage was also resected. The anastomosis was tracheo- crico-thyreopexy in three cases, tracheo-cricopexy in one and tracheo-tracheopexy in another patient. Following surgery, adequate airway was achieved in a few days, in two cases the breathing tube could be removed immediately after the intervention. Apart from a temporary unilateral vocal cord palsy no severe complication occured. During the follow-up period of 6-9 years re-stenosis has not been detected.
Discussion: According to our experience this method provides excellent functional outcome even in high grade stenosis invading the subglottic area within a short period of time in the narrow airways of children. Tracheostomy and stenting is usually not necessary. The long term uneventful follow-up periods support the clinical and experimental observations that the anastomosis grows in accordance with the airway, thus re-stenosis need not be expected later on.
A teljes tartalom elolvasásához bejelentkezés szükséges! Bejelentkezés