2004 - 2.szám

Ép, egészséges emberi hallócsontok szöveti felépítése

Szerző(k): Z. Szabó László dr.
Intézmény: Országos Gyógyintézeti Központ Fül-orr-gégészeti Osztály (Főorvos: Csokonai Vitéz Lajos dr.)
Lapszám: 50 (2), 2004

ÖSSZEFOGLALÁS:

A szerző vizsgálatainak végső célkitűzése a chronikus suppuratív cholesteatomás és nem cholesteatomás otitis media miatt károsodott hallócsont-maradványok pathologiájának tanulmányozása, továbbá tympanoplasticai műtétek alkalmával interpositumként replantált autológ hallócsontokban végbemenő szöveti változások megfigyelése volt. A kóros elváltozások észlelése és megfigyelése szükségessé tette az egészséges hallócsontok szöveti állapotával történő összehasonlítást. Jelen dolgozat az egészséges hallócsontok szövettani tanulmányozásával szerzett tapasztalatokról szól. A szerző 100 egészséges emberi hallócsontláncolatot (kalapácsot, üllőt és kengyelt) dolgozott fel szövettanilag. A hallócsontok többnyire balesetben elhunytak tetemeinek egészséges dobüregeiből kerültek kiemelésre a halál beálltát követő 24 órán belül. A legfiatalabb hallócsont-láncolat újszülöttből, a legidősebb 83 éves korú ember teteméből származott. A hallócsontok decalcinálást követően szövettani beágyazásra kerültek és azokból sorozatmetszetek készültek. A metszetek 8 mikron vastagságúak voltak, és közülük minden tizediket (a stapesek feldolgozásánál minden harmadikat) őrizte meg a szerző és ezeken megvizsgálta az osteocytákat, az érrendszert és a velőüregek állapotát. Egy-egy metszet a hallócsont 80 mikronnyi rétegvastagságát reprezentálta. (Stapes esetében 24 mikront.) Tekintettel arra, hogy mind az incustest, mind a kalapácsfej vastagsága 2,2-2,5 mm, egyegy hallócsontból 35—40 metszet képezte a vizsgálatotok anyagát. A metszési sík a stapesnél a superstructura síkjával esett egybe, a kalapácsnál annak hossztengelyével, a dobhártya állására merőleges volt, az incusnál pedig a csont legnagyobb vetületével volt azonos. A közleményben a szerző részletezi megfigyeléseit, melyeknek végső összegzése, hogy mindhárom hallócsontban a szöveti szerkezet, a velőüregek, az érrendszer, az osteocyta-telítettség az élet folyamán állandó átalakulásban van. 

SUMMARY

The aim of the investigation was the study of the pathology of the auditory ossicles damaged in cholesteatomatous and non cholesteatomatous otitis media and the observation of the histological changes in the replanted autolog ossicles in tympanoplasties. The investigations required the comparison of the healthy and pathological ossicles as well. The present paper was dealing with the experiments of the histological examinations of the healthy auditory ossicles. 100 healthy auditory ossicular chains were investigated, originated - in the majority of cases - owing to in accident deceaseds and were prepaired in the first 24 hours following the accident. The age of cadavers were between newborn and 83. Following the decalcification histological serial sections were performad of 8 micron thickness and in malleus and incus every tenth, in stapes every third section were studied the osteocytes, blood vessels and the marrow spaces. Each segment represented 80 micron thickness of malleus and incus, 24 micron of the stapes. Being the diameter of the body of incus and the head of the malleus were between 2,2-2,5 mm, the in investigated material contained 35-40 sections. The plain of the sections in stapes was parallel to the plain of the superstructure, in malleus was longitudinal, in incus was similar to the greatest projection. As a conclusion of the study permanent transformations of the histological structures was emphasised by the author.

A teljes tartalom elolvasásához bejelentkezés szükséges! Bejelentkezés