ÖSSZEFOGLALÁS:
A veleszületett és a kora gyermekkori nagyothallás eredményes kezelésének alapfeltétele a mielőbbi diagnózis és kezelésbevétel. A halláscsökkenés felismerésének két lehetséges módja van: a rendszeres, objektív eszközökkel történő szűrővizsgálat vagy - ennek hiányában — a hallászavarra utaló gyanújelek észrevétele és az ezek alapján történő kivizsgálás. A gyanújelek elsősorban a hangképzés, a beszéd és a nyelvi fejlődés területén jelentkeznek: furcsa, magas hangú sírás, elszürkülő gügyögés, késői beszédfejlődés, makacs pöszeség, monoton, ritmustalan, túl halk vagy túl hangos beszéd, dyslexia, magatartási zavarok. Szerző hangsúlyozza, hogy a pedaudiológiai eljárásoknak jelentős szerepe van számos foniátriai kórkép etiológiájának tisztázásában, majd részletezi azokat a módszereket, melyek elsősorban a centrális hallászavarok, a hallásdifferenciálási nehézségek kimutatására alkalmasak. Különösen kiemeli a nyílt orrhangzós beszéd, illetve a szájpad-elégtelenség és a nagyothallás összefüggéseit. Szájpadhasadékhoz társuló serosus otitis kezelésében fém dobűri tubus alkalmazását ajánlja. Sensorineuralis halláscsökkenés biztos és végleges diagnózisa esetén a hallókészülékkel való ellátásnak az első hat élethónapban kell megtörténnie. Szerző összefoglalja a csecsemő- és gyermekkori hallókészülék-ellátás lényeges klinikai szempontjait, az ajánlott technikai elveket és paramétereket, valamint a választott hallásjavító készülék hatásosságának elbírálására javasolt eljárásokat.
SUMMARY
The prerequisite of the successful treatment of congenital and early hearing loss is the earliest possible diagnosis and starting of an suitable therapy. There are two ways of recognizing the hearing impairment: the systematical screening with objective methods or the correct observation of signs related to hearing disorder. This symptoms are obvious first of all in the field of phonation, speech and language: a peculiar, high crying sound, discoloured babble, delayed speech, dyslalia not reacting to treatment, monotone inaudibility speech, without rhythm, dyslexia, and behavioural disorders. The author emphasizes that the pedaudiological procedures have a considerable role in the clearing of the etiology of numerous phoniatric diseases, then he details the methods suitable first of all for revealing central hearing disorders and problems in hearing discrimination He stresses the importance of knowledge of the connections between hyperrhinophony or velopharyngeal insufficiency and hearing impairment. In the treatment of serous otitis due to cleft palate, metal gommets are suggested. In the case of sure and final diagnosis of a sensorineural hearing loss, hearing aids should be given in the first six months of life. The author summarizes the fundamental clinical standpoints, the technical principles and parmeters of the hearing aids and the suggested tests and measurements for evaluation of their effectiveness prescribed for infants and children.
A teljes tartalom elolvasásához bejelentkezés szükséges! Bejelentkezés