ÖSSZEFOGLALÁS:
Az orrplasztikai műtétek túlnyomó többségében szükség van az orr csontos vázának mobilizálására. Ebből a célból különböző osteotómiákat végzünk, amelyeknek a vonalvezetés és a technikai részletek szempontjából számos változata ismert. A korábbi évtizedekben leírt, széles körben elterjedt módszerek többsége a csontos orrvázat és a környező lágyrészeket jelentős műtéti traumának teszik ki. Az orrplasztika műtéttechnikai fejlődése során az utóbbi években figyelemre méltó szemléletváltás játszódott le, amelynek egyik fő iránya a műtéti atraumatizmus igénye. Ezt szolgálja, számos egyéb korszerű eljárás mellett, a laterális osteotómia percutan perforáló technikájának microosteotómiás változata. A szerzők tárgyalják ennek műtéttani részleteit, és 75 eset kapcsán szerzett tapasztalataik alapján összevetik azt a korábbról ismert osteotómiás módszerekkel.
SUMMARY
In the overwhelming majority of rhinoplasty operations, mobilisation of the bone skeleton of the nose is necessary. For this reason different osteotomies have been carried out in respect of line tracing and technical detail. Several variations are known. The majority of methods outlined during previous decades which are wide spread expose the nasal skeleton and the surrounding soft tissues to significant operational trauma. During the development of the operational technique of rhinoplasty, remarkable changes in attitude have taken place, one of the most significant which is the claim for operational atraumatism. This is achieved by the microosteotomic variations of percutaneous perforating technique of lateral osteotomy, along with plenty of other up to date methods. The authors discuss the details of this form of surgery and compare their experiences with 75 recent patients with those conducted previously many osteotomy method.
A teljes tartalom elolvasásához bejelentkezés szükséges! Bejelentkezés