1991 - 3.szám

Corticosteroid-kezelés Bell-bénulásban

Szerző(k): SZÉKELY LÁSZLÓ DR., JÓRI JÓZSEF DR.
Intézmény: Szent-Györgyi Albert Orvostudományi Egyetem Fül-Orr-Gégeklinika (igazgató: Czigner Jenő dr., egyetemi tanár)
Lapszám: 37. ÉVFOLYAM 1991. 3.

ÖSSZEFOGLALÁS:

A szerzők 62, a Stennert-féle facialis paresis index és a stapediusreflex viselkedése alapján „viszonylag rossz prognózisának” minősített Bell-bénulás kezelésével szerzett tapasztalataikat ismertetik. Ä 62 betegből 34 részesült corticosteroid-therapiában. A kezelést minden esetben az első 4 napon belül kezdték el. Az eredmények értékelése a bénulás súlyosságát, Ш. a gyógyulás minőségét jelző, Stennert (1977) által ajánlott facialis paresis index és maradványtünet-index, valamint az IRI-teszt értékeinek és a gyógyulás időtartamának összehasonlításával történt. A steroid-kezeléssel nem volt minden esetben meggátolható az ideg totalis degeneratioja. Byenkor a kezelt és kezeletlen csoport között a gyógyulás időtartamában és a maradványtünetek súlyosságában nem volt különbség. Neurapraxia vagy partialis degeneratio esetén a predni- solon-therapia mellett a betegek többségénél a nyugalmi tónus javulását figyelték meg már a bénulás korai stádiumában. A regeneratios időszak végén, mely a stero- iddal kezelt betegek viszonylatában 8,6 hétnek adódott, közel 70% volt a teljes gyógyulás aránya. A kontrollcsoport betegei átlagban 11,6 hét alatt gyógyultak, és a maradványtünet nélküli gyógyulás nem érte el a 30%-ot. A kialakult maradványtünetek a steroiddal kezelt csoportban enyhébbnek bizonyultak, mint a nem kezelt betegeken visszamaradt defectusok.

 

Corticosteroide treatment in Bell’s paralysis.

SUMMARY

The authors give account of their observations on the treatment of 62 patients having Bell’s paralysis qualified as „relatively bad prognostic^” on the basis of the Stennert’s facial-paralysis index and, the behaviour of stapedius reflex. Of the 62 patients 34 have been participated in a corticosteroide therapy. The therapy has been beginned with in the first 4 days, in every case. The appraisement of the effect has been made on the basis of comparing of the Stennert’s (1977) facial-paralysis index and, residual-symptoms index, as well as the values of IRI-test and, tract of time of recovery. The total degeneration of the facial-nerve could not be prevented in every case with steroide-treatment. In such cases, there was no difference to be observed between the two — treated and not treated — groups according to the tract of time of recovery and, the seriousness of the residual-symptoms. In the early condition of paralysis there has been observed an improvement of state of rest-time in most of the patients, who got prednisolone-therapy and, had neuropraxy, or partial degeneration of the facial-nerve.
The total recovery-rate in patients, who have been treated with steroids was near 70% and the tract of time was 8.6 weeks at the end of regeneration’s period. The patients of the control group had an 11.6 week recovery-period and, did not reach the 30% of without residual symptoms. The developed residual symptoms proved to be more slight in patients, who had been treated with steroids, in contrast of residual-defects in patients, who have been not treated with this medication.

 

A teljes tartalom elolvasásához bejelentkezés szükséges! Bejelentkezés