1990 - 4.szám

Obstruktiv alvási apnoé szindróma kivizsgálása és sebészi kezelése I.

Szerző(k): ANTAL JÁNOS DR.*
Intézmény: OTE Neurológiai Tanszék (tanszékvezető : Halász Péter dr.)
Lapszám: Fül- orr- gégegyógyászat 36. 199-203. 1990.

ÖSSZEFOGLALÁS:

Ezzel a dolgozattal szeretnénk rávilágítani arra, hogy a fiziológiás alvás alatt is a légzés „alacsonyabb szinten”, sérülékenyebb mechanizmussal működik, és mindazon centrális (központi idegrendszeri) és perifériás (légúti, cardialis, alkati...) tényezők, melyek ezt az esékenyebb, alvás alatti egyensúlyt fölborítják, légzészavarhoz vezetnek. Amennyiben a légzés rizikótényezői folyamatosan fönnállnak, akkor kialakul az alvási apnoé szindróma. Ezt követően az alvási apnoék fölgyorsítják, fokozzák a többi, mortalitást növelő (cardialis, cerebrovascularis. . .) eltérés progresz- szióját, illetve maguk az alvási apnoék is életveszélyt jelenthetnek. A terápia lényege az esetleges fölös testsúly lefaragásán túl, a légúti stenosis, illetve a légzési munka hatékonyságát rontó tényezők fölszámolása: GPAP, tracheotomia, UPP, mandibula advancement, nyélcsont plasztika, intranasalis korrekciós műtét stb. Le kell szögeznünk, hogy obstruktiv légzési zavarban nincs helye a gyógyszeres próbálkozásoknak, (leszámítva a gyulladás okozta eseteket), az altató adása egyenesen kontraindikált.

 

A teljes tartalom elolvasásához bejelentkezés szükséges! Bejelentkezés