ÖSSZEFOGLALÁS:
Ezzel a dolgozattal szeretnénk rávilágítani arra, hogy a fiziológiás alvás alatt is a légzés „alacsonyabb szinten”, sérülékenyebb mechanizmussal működik, és mindazon centrális (központi idegrendszeri) és perifériás (légúti, cardialis, alkati...) tényezők, melyek ezt az esékenyebb, alvás alatti egyensúlyt fölborítják, légzészavarhoz vezetnek. Amennyiben a légzés rizikótényezői folyamatosan fönnállnak, akkor kialakul az alvási apnoé szindróma. Ezt követően az alvási apnoék fölgyorsítják, fokozzák a többi, mortalitást növelő (cardialis, cerebrovascularis. . .) eltérés progresz- szióját, illetve maguk az alvási apnoék is életveszélyt jelenthetnek. A terápia lényege az esetleges fölös testsúly lefaragásán túl, a légúti stenosis, illetve a légzési munka hatékonyságát rontó tényezők fölszámolása: GPAP, tracheotomia, UPP, mandibula advancement, nyélcsont plasztika, intranasalis korrekciós műtét stb. Le kell szögeznünk, hogy obstruktiv légzési zavarban nincs helye a gyógyszeres próbálkozásoknak, (leszámítva a gyulladás okozta eseteket), az altató adása egyenesen kontraindikált.
A teljes tartalom elolvasásához bejelentkezés szükséges! Bejelentkezés