ÖSSZEFOGLALÁS:
A koponyaalap és az arcközép — elsősorban közlekedési balesetek során bekövetkező — roncsolódásai gyakran nehéz helyzet elé állítják az orrsebészt. Ez éppúgy érvényes a sebészi beavatkozások vitális és abszolút indikációira, mint a koponyaalap és arcközép, az orbita, az orr- és melléküregek csontos struktúráinak funkcionális és esztétikai rehabilitációjára is. A járulékos torzító lágyrészsérülések nemcsak súlyos testi, de psychés problémát is jelenthetnek.
Az arckoponya — egyszerűsítve — tartóoszlopok és pillérek rendszeréből áll. Közepes erőbehatás esetén a sima törésvonal spongiosa tartalmú pályán fut. A spongiosát nem tartalmazó, a felső állcsontot a koponyaalapon támasztó és merevítő csontfalakat respiratoricus hám borítja. A szilánkos törések szükségszerűen lágyrészsérülésekhez vezetnek.
Swearingen (1965) szerint az arckoponya csontjai a homlokcsont traumás lehetőségének csak 1/4-ét tolerálják. Különösképpen sérülékeny terület az „interorbitális tér” ventralis része.
The use of Champy-type miniplate-osteosynthesis in traumatology of the nose.
A teljes tartalom elolvasásához bejelentkezés szükséges! Bejelentkezés