ÖSSZEFOGLALÁS:
A hippokratészi iskola tekinthető' az első klinikának, ahol a betegek tüneteit rendszeresen megfigyelték, ahol rendszeres gyógykezelés, folyt és prognosztikát is állítottak fel. Hippokratész a betegségek okát nem a természetfölöttiben, hanem a természetben, a beteg szervezetében kereste, és a betegségek magyarázatául nem spekulációkat, hanem tudományos teóriákat állított föl, szemben az előző archaikus medicinával. Ilyen volt a humorál-patológia tana, amely mai szemmel nézve naiv és tudománytalan. Ennek lényege: a betegségek okát a négy testnedv helytelen keveredésével magyarázza. Természetesen a mai értelemben vett humorál-patológia kísérletekkel alátámasztott, gyakorlati alkalmazásával igazolt diszciplína (immunológia, belső szekréciós tan, enzimológia stb.). A kosi iskola által ránkhagyott orvosi szavak, fogalmak még ma is élő valóságot tartalmaznak: akut betegség, szepszis-, krízis-, lízis, cattarhus, phlegmone, dobverő-ujjak, facies hyppocratica, diszkrinia stb. Hippokratész előtt ismeretes volt a rákbetegség: a pharynx cc-t tüzes vassal égette ki. A betegségek gyógykezelésében elsősorban a természetes gyógymódokat részesítette előnyben, így a diétát, a gyógynövényeket, a gyógyvizeket, a fürdőzést és a masszázst. A hippokratészi iskolában az orvosi etika igen magas fejlettséget mutatott. Hippokratész az etikát nem elrettentő büntetésekkel, hanem az orvos becsületére, hivatásérzésére való hivatkozással igyekezett biztosítani, kimondván, hogy az orvoslás a legmagasabbrendű művészet.
A teljes tartalom elolvasásához bejelentkezés szükséges! Bejelentkezés