ÖSSZEFOGLALÁS:
Szerző négy betegnél végzett House-Fisch szerint egyoldali vestibularis neu- rectomiát, akik közül háromnál a morbus Méniére-i symptomái mellett a positiv contrast-anyagos belső hallójárat rtg-vizsgálata telődési hiányt mutatott ki. Egy betegnél ez a vizsgálat jódérzékenység miatt nem volt elvégezhető, viszont discret facialis jelek mutatkoztak.
A műtét részint a betegeket incapacitáló szédüléses rohamok eliminálását, részint a belső hallójárat exploratióját célozta.
Térfoglaló folyamatot a belső hallójáratban egyik esetben sem talált. A telődési hiányt feltehetően arachnoidealis kettőzetek okozták.
A szédüléses rohamok és az ezekkel járó rosszullétek mind a négy betegnél megszűntek.
Két év után egy beteg teljesen panaszmentes, dolgozik, míg a másik három beteg munkaképességét egy év után sem nyerte vissza, bizonytalan járásról és fáradékonyságról panaszkodnak. Az operált fül felé mutató dőlés, félremutatás és járás észlelhető.
A műtét előtt meglevő — egyébként csökkent hallás — mind a négy betegnél elveszett, a fülzúgás egyik esetben sem szűnt meg.
Szerző az alábbi conclusiókat vonja le:
1. A nervus vestibularis összes ágának átvágása hatásos eszköz a peripheriás eredetű szédüléses rohamok megszüntetésére.
2. Noha a műtét elvi előnye a meglevő hallás megtartása, a nervus vestibularis összes ágainak átvágásakor a cochlearis functio j elentős veszélynek van kitéve, feltehetően a belső hallójáratban futó erek károsodása miatt.
3. Ajánlatosnak látszik a jövőben csakis a nervus vestibularis superior átvágását elvégezni.
4. A centralis compensatio feltűnő lassú kialakulása felveti a lehetőségét annak, hogy a morbus Móniere-i symptomáit okozó folyamatok nemcsak peripheriás eredetűek, és centralis laesio lehetőségével is számolnunk kell.
Vestibular neurectomy
SUMMARY
Unilateral vestibular neurectomy with House-Fisch’s method has been performed by the author in 4 patients, in 3 of whom besides the symptoms of Meniere’s disease the radiologic examination of the internal auditory duct — performed with positive contrast medium — revealed absence of filling. Because of iodine sensibility in one patient the examination could not be carried out — on the other hand, slight facial symptoms were present in this patient.
The objective of the surgical intervention was partly the elimination of the vertiginous attacks — leading to the incapacity of the patients, and partly the exploration of the internal auditory duct.
Space reducing process in the internal auditory duct was observed in no case. The absence of filling was probably due to arachnoid duplications.
The vertiginous attacks and the concomitant indispositions ceased in all 4 patients.
After two years, one of the patients is completely free of complaints and back to work — on the other hand, the other 3 patients did not regain ability to work after one year either. This latter complain of uncertain walking and fatigue. Inclination of the body in the direction of the operated ear, aside pointing and walking aside are observed.
The impaired hearing before the operation was lost in all 4 patients, and also the tinnitus ceased in no case.
The following observations are drawn by the author:
1. The transection of all branches of the vestibular nerve signify an effective method for the elimination of the vertiginous attacks of peripheric origin.
2. Although the theoretical advantage of this surgical intervention is the conservation of hearing, in the case of the transection of all branches of the vestibular nerve the cochlear function is exposed to considerable danger, probably because of the impairment of the vessels of the internal auditory duct.
3. It is recommended to perform in the future only the transection of the superior vestibular nerve.
4. The markedly slow central concentration throws out the possibility, that the processes leading to the symptoms of Meniere’s disease are not only of peripheric origin and also the central lesion is to be taken into consideration.
A teljes tartalom elolvasásához bejelentkezés szükséges! Bejelentkezés