ÖSSZEFOGLALÁS:
Az otogen izolált abducens-bénulás Gradenigo közleményeinek megjelenése után mind nagyobb érdeklődést keltett s azt ma mint a nevezetes tünetcsoport — syndroma — egyik tagját értékeljük. A petrositisre vonatkozó ismereteink kialakulásával az érdekes és nem gyakori csúcsi-symptomát különféleképpen magyarázták, s a kialakult élénk aetiologiai vita ma sem jutott nyugvópontra. Miközben szerző a nagy gyakorlati fontosságú és sokrétű kérdést fejtegeti, bepillantást nyújt annak irodalmába, megtoldva ezt 2 idevágó, műtéttel meggyógyított saját esetének ismertetésével. Ezeknek tanulságaképpen hangsúlyozza, hogy a Gradenigo-syndromát kellőképpen értékelve, még ma, az anti- bioticumok korában — amikor a petrositis még a korábbi eseteknél is jóval ritkább — sem helyezkedhetünk a betegre nézve kockázatos várakozás álláspontjára, hanem szükség esetén késlekedés nélkül be kell avatkoznunk a szik- lacsont-osúcs lobos gócának direkt vagy indirekt tehermentesítésére, feltárására, kitakarítására.
Ilyen aktív műtéti magatartás a vázolt két esetében is teljes eredményre vezetett.
Véleménye szerint eddigi ismereteink alapján a pathomechanismus véglegesen exact tisztázásának kulcsa elsősorban az otohistologus kezében van, míg a füleredetű izolált abducens-bénulás mint tünet helyes klinikai mérlegelése a fülsebész feladata.
Paralysis of the abducens nerve, pathognostic of petrositis.
SUMMARY
After the publication ofGradenig o’s description the otogenous, isolated paralysis of the abducens nerve came more and more in the centre of interest and nowadays it is considered as the component of an important syndrome. After better knowledge of the petrositis the interesting and not frequent syndrome observed in the tip of the petrous portion of the temporal bone has been interpreted in different ways and the much debated problem of the etiology did not come to a rest up to the present either. After the review of the literature the author outlines the great importance of this multifold problem and describes 2 cases of his own, healed by operation. On the basis of his experiences it is stressed by the author that even nowadays, with due evaluation and in knowledge of Gradenigo’s syndrome and in the era of the antibiotics, — when the petrositis is more and more infrequent — expectant attitude would be very hazardous and risky from the point of view of the patient; — if necessary, the intervention is to be carried out without loss of time. The surgical intervention may consist in the direel or indirect treatment of the inflamed focus in the tip of the petrous portion of the t em- poral bone, or drainage of the infected petrous may be accomplished.
In consequence of active intervention, both patients of the author recovered.
A teljes tartalom elolvasásához bejelentkezés szükséges! Bejelentkezés