ÖSSZEFOGLALÁS:
A rhinophonia kifejezés Seeman-tól származik. Az orrhangzós beszéd megjelölésére szolgál. Nem az articulatio zavarát, hanem a hangszín megváltozását jelenti, ezért helyes ezt a meghatározást alkalmazni rhinolalia helyett. Fontos a rhinophonia típusainak elkülönítése, mert a különféle formákban a. kezelés alapvetően eltérő. Szerző irodalmi adatok és saját tapasztalatai alapján elsősorban a differencial-diagnosis lehetőségeit tárgyalja. Kiemeli a mandulaműtét és az orrhangzós beszéd közti összefüggések ismeretének fontosságát а gégészeti gyakorlatban. Operált szájpadhasadékosoknál a tonsillectomiát általában megengedhetőnek tartja, viszont a congenitalis velaris insuffitientia különböző formáiban a mandulaműtétet csak abszolút indicatio esetén javasolja.
The Question of the Rhinophonia.
SUMMARY
The expression „rhinophonia” originates from Seeman. It designates the way of speaking through one’s nose. It does not mean a trouble of the articulation but a change of the timbre of the voice. Differentiation of the types of rhiniphonia is very important because the treatment of the various forms is essentially different. On the basis of the literatures and the experiences of his own the author is concerned first of all with the possibilities of differential diagnosis. He lays a stress on the practical importance of knowledge of the connections between tonsillectomy and nasality. In cases of cleft- palates operated on tonsillectomy usually can be permitted but in the various forms of congenital velar insuffiency tonsillectomy can be recommended only in cases of absolute indications.
A teljes tartalom elolvasásához bejelentkezés szükséges! Bejelentkezés