ÖSSZEFOGLALÁS:
A seetiós vizsgálatok a fülsebészetben éppen olyan jelentőségűek, mint a sebészet egyéb területén, noha az elváltozások nagyrésze klinikai beteganyagon is jól megfigyelhető. Amikor azonban az elváltozások élőben nehezen Jcórismézhetők, a seetiós anyag tüzetes vizsgálata különösen fontos. Közel száz esztendeje, hogy Tröltsch (17) csecsemő-cada vérekben az első komoly tudományos vizsgálatot végezte. Három napostól egy éves korig vizsgált 25 esetből csak 9 sziklacsontot talált épnek, a többiben — bár a klinikai vizsgálat Tub ('1 változást" néni derített ki, csak a gyermekgyógyászok kórisméztek súlyos atrophiát — a dobüregben hurutos vagy gennyes folyamatot, a sziklacsontban pedig többnyire kétoldali gennyes csontbeolvadást talált. Nem sokkal utána (1876-ban) Kutscharianz (9) 300 seetiós vizsgálatot végzett fiatal csecsemőkben (3 napostól 7 hónapos korig), és az esetek felében gennyes fülfolyamatot talált. Tíz évvel később Wreden (20) 80 csecsemő sectiójakor csak 14 esetben talált ép hallószervet, 13 gyermekben gennyes fülfolyamatot észlelt fülfolyás nélkül, 17 betegben nyálkás fülfolyást, és 36 esetben gennyes otitist talált dobhártyaperforatio nélkül. Ezek között 14 betegben hallócsontcaries és a dobüreg falának gennyesedése, 2 esetben a csecsnyúlványban csontnekrosis, 4 esetben sinus phlebitis, 4 labyrinthitis és 10 intracranialis szövődmény (agytályog, meningitis) fordult elő. Azóta is számos szerző foglalkozott a kérdéssel. Voltak, akik tagadták a fülfolyamatok jelentőségét és úgy tartották, hogy az elváltozások postmortalisan, rapide fejlődnek ki (Gradenigo és Penzo (6) stb.), tehát nem gyulladásos folyamatok, hanem rothadás következményei. A sectiós leleteket a különböző heveny fertőző betegségek pathologiájában is felhasználták és számos elváltozást ezen az úton tisztáztak (7, 8, 12, 13, 15, 18, 19).
A teljes tartalom elolvasásához bejelentkezés szükséges! Bejelentkezés