ÖSSZEFOGLALÁS
A fej-nyaki paragangliomák lassan növekvő hipetvaszkuláris tumorok, amelyek a paraganglion rendszerből (velősánc) eredez- tethetőek. Az elmúlt két évtized során ezeknek a tumoroknak a kivizsgálása és kezelése jelentős fejlődésen ment keresztül. Hosszú ideig a radikális műtéti megoldás számított ezeknek a tumoroknak az alapvető kezelési formájának, azonban a diagnosztikus leképezési technikák valamint a sugárkezelési módszerek fejlődése számos beteg esetében előtérbe hozta az obszerváció és a nem sebészi kezelési módozatok alkalmazását. Közleményünkben egy vezérfonalat kívánunk bemutatni a hazai szakmai közvéleménynek arról, hogy napjainkban - a Pécsi Klinika gyakorlatát szem előtt tatva - amelyek a fej-nyaki paragangliomák kivizsgálásának és a terápiájának legfontosabb szempontjai. Három szemléletes esetünk kivizsgálásán és kezelésén keresztül részletezni kívánjuk a fej-nyaki paragangliomák 3 fő csoportjának (carotis test tumorok, vagus paragangliomák, tympanoju- gularis paragangliomák) menedzselési szempontjait. Áttekintésünk a 3 alapvető paraganglioma típusra vonatkozó irodalmi adatok aprólékos tanulmányozásán alapul. A Pubmed használata során az alábbi kulcsszavakat használtuk: carotis test paraganglioma, vagus paraganglioma, tympanojugularís paraganglioma, fej-nyaki paragangliomák leképezése, fej-nyaki paragangliomák embolizációja, paragangliomák sugárkezelése, paragangliomák obszervációja, bilaterális carotis test paragangliomák, paragangliomák genetikája.
Közleményünkben a 2009 után publikált „review" publikációk és klinikai esettanulmányok adatait használtuk fel. Esetenként 2009 előtti közlemények adataira Is támaszkodtunk, amennyiben ezeket alapvetően fontosnak ítéltük meg.
A fej-nyaki paragangliomák kivizsgálási és kezelési stratégiája folyamatos változáson megy keresztül. Miután egyre több az ismeretünk ezeknek a tumoroknak a hosszú távú viselkedéséről, egyre inkább nyilvánvaló, hogy a műtéti megoldáson túlmenően estenként mérlegelnünk kell az obszen/áció és a nem-sebészi terápia javallatát is. A sebészi terápia alkalmazásával kapcsolatban hangsúlyozni kell, hogy az egyre korszerűbb diagnosztikus és perioperatív technikák (pl. embolizáció) alkalmazásával a műtéti mortalitás jelentősen mérsékelhető, a sebészi reszekció egyre sikeresebb végrehajtásával.
Guidelines to the diagnosis and management of head- and neck paragangliomas.
SUMMARY
Head and neck paragangliomas are a group of slow-growing hy- pervascular tumors associated with the paraganglion system. The approach to evaluate and treat these lesions has evolved over the last 2 decades. While radical surgery had been the traditional approach, improvements in diagnostic imaging as well as radiation therapy techniques have led to an emphasis on observation and non- surgical therapy in many patients. This article reviews the contemporary approach to the workup and management of head and neck paragangliomas. We present a case history of all the main 3 forms (carotid body tumors, glomus vagale tumors, tym- panojugularis paragangliomas) of head-and neck paragangliomas. Our review is based on literature review and detailed illustration of our 3 particular paraganglioma cases. PubMed searches with the following key- words were performed: carotid body paraganglioma management, vagal paraganglioma management, jugulo- tympanic paraganglioma management, imaging of head and neck paragangliomas, head and neck paraganglioma embolization, paraganglioma radiation, head and neck paraganglioma management, observation of head and neck paragangliomas, bilateral carotid body paragangliomas, and genetics of paragangliomas. Review and original research articles available in the English language and published during or after 2009 were selected on the basis of their clinical relevance and scientific strength. Certain articles published prior to 2009 were also included if they provided background information that was relevant.
Workup and treatment of head and neck paragangliomas are changing. With more now known regarding the longitudinal behavior of these tumors, observation and nonsurgical therapy are indicated in many instances. For patients where surgery is the most appropriate option, improved diagnostic and perioperative techniques are allowing patients to tolerate resection, often with reduced morbidity.
A teljes tartalom elolvasásához bejelentkezés szükséges! Bejelentkezés