ÖSSZEFOGLALÁS
Cél: A homlokcsonttörött betegeink kezeléséből levonható tanulságokkal, valamint a témára vonatkozó irodalom feldolgozásával szeretnénk tisztázni a homlokcsonttörések ellátásának korszerű szakmai irányelveit.
Anyag és módszer: 2007 novembere és 2013 januárja között, 6 év során az osztályunkra utalt, homlokcsonttörött betegek retrospektív analízisét végeztük.
Eredmények: Kórházunkban a 22 homlokcsonttöréssel kezelt beteg az összes arccsonttöréssel operált beteg mindössze 1,6%-a. Többsége férfi (86%), az átlagéletkor 37,4 év (21 - 70 évesek) volt. Etiológiája elsősorban baleset (68%), kisebb részben erőszak (32%) volt. A töröttek 77%-nak nem volt egyéb törése. Csak 5 betegnél találtunk társult orbita, naso- ethmoideális, maxilla, Le-Fort III szintű törést (23%). A homloktörések 91 %-a izolált elülső fal törés volt, így az esztétikai helyreállítás és a mukociliáris nyálkahártya-funkció fenntartása volt a cél. A törések 85%-ánál volt szükség a törés reponlásá- ra látható besüppedés miatt, 60%-ánál mikrolemezes rögzítésre is. A törések feltárásához 65%-ban a szemöldökívben vezetett, 16%-16%-ban koronális, illetve a lacerációt meghosszabbító metszést, egy betegnél endoszkóppal asszisztált transzkután repozíciót alkalmaztuk. Egy beteg esetében alakult ki posztoperatív sinusitis, osteomyelitis, aki a darabos homlokcsonttörés felett erősen szennyezett lágyrészsérüléssel érkezett. A többi beteg a vizsgált időszakban panaszmentes. A diagnózis és műtéti tervezés alapvető eszközének a három- dimenziós CT (3DCT) bizonyult.
Konklúzió: A funkcionális endoszkópos szinuszsebészet (FESS) fejlődésének köszönhetően, amely az inkomplett szinuszfunkció következményeként jelentkező mucokele kezelésére is kiválóan alkalmas, a nemzetközi irodalomban is észrevehető konzervatív a homloküreget funkciójában is megtartó elülső fal esztétikai helyreállítását biztosító konzervatív beavatkozásokat végeztük. Kis törések esetén a minimálinvazív endoszkópos beavatkozást javasoljuk a heroikus koronális, illetve a homlok anesztéziával és heggel járó szemöldök-metszés helyett. A rendszeres kontroll hosszú évtizedeken át javasolt a mucokele, pyokele, meningitis agytályog időbeni elkerülésére. Ffomlokfáj- dalom, nyomásos tünetek, illetve orrfolyás esetén CT-vizsgálat kötelező. Tekintettel arra, hogy az esztétikus rekonstrukción túl a szinusz funkciójának biztosítását (átjárható fronto-nazális ductus), és a komplikációk kezelését is (liquorrhoea, mucokele) ma már endoszkópos módszerrel végzik, javasoljuk, hogy az ilyen töröttek ellátásában a fül-orr-gégészeti háttérrel rendelkező osztályok vegyenek elsősorban részt.
Our experience with frontal sinus fractures and a review of the literature
SUMMARY
OBJECTIVE: With an analysis of our frontal sinus fractured patients, and with the review of the literature we would like to clarify the optimal and up to daFte treatment modalities of this fractures. MATERIALS AND METHODS: A 6 year retrospective analysis (2007-2013) of frontal sinus fractures and their treatment in our hospital.
RESULTS: Frontal sinus fractures are rare, in our hospital we treated only 22 patients 1,6% of all maxillofacial fractures. 86% were men, mean age was 37.4 years, (21-70 years of age), 68% were due to accidents, 32% was due to interpersonal assault. 77% of the patients had isolated frontal sinus fractures, only five patients had associated orbital, maxillary, nasoethmoid, Le Fort
III., etc fractures (23%). 90% of the frontal sinus fractures were isolated anterior wall fractures. 86% of the patients had reduction of the fractures due to esthetic deformity (impression) of the forehead. 60% needed an additional rigid microplate fixation. Access to fracture was through eyebrow incision (65%), coronal incisions ( 16%) extension of the lacerations ( 16%). I patient had endoscope assisted transdermal reduction of the fracture. One patient with initial contaminated laceration of forehead developed postoperative complication of recurrent sinusitis and osteomyelitis in the study period. We found the most useful the 3 dimensional CT (3DCT) views for diagnosis and treatment planning. CONCLUSION: Due to the development of the Functional Endoscopic Sinus Surgery (FESS) techniques, which is the first choice of treatment of possible mucoceles due to incomplete sinus function, we advocate a more conservative approach of esthetic rehabilitation of the frontal wall, preserving a functional sinus. In case of small fractures we recommend the minimal invasive endoscopic approach, instead of the heroic coronal, or the eyebrow incisions, which lead to possible scarring and anaesthesia of the forehead. Long term follow up is nevertheless mandatory on a regular basis to notice in time serious complications such as muco-pyocele, that can lead to meningitis and brain abscess. Urgent CT is compulsory should there be nasal discharge, or headaches. Taking into account that nowadays even the consequences of incomplete sinus function, muco-pyocles, liquorrhoea, nasofrontal duct obstruction are best treated by means of endoscopic sinus surgery we recommend, that these fractures should optimally be managed by departments where joined forces of maxillofacial and ENT are is available.
A teljes tartalom elolvasásához bejelentkezés szükséges! Bejelentkezés