Összefoglalás:
A modern diagnosztikai és korszerű te- rápiás eljárások ellenére a fej-nyaki tumoros betegek túlélése továbbra is kedvezőtlen. Ez a tény számos okkal magyarázható, melyek egyike a daganatok késői felismerése. Jelen tanulmányunkban a biomarkerként szereplő p53 tumorszuppresszor gén, valamint a c-myc és Ha-ras onkogé- nek expressziójában bekövetkező változásokat vizsgáltuk fej-nyaki tumorok eseteiben. A génexpressziót fej-nyaki daganatos betegek perifériás fehérvérsejtjeiből izolált RNS-en vizsgáltuk a definitiv kezelés előtt és azt követően. Az így nyert megfigyeléseinket egy nem tumoros betegekből álló csoport eredményeivel hasonlítottuk össze. A génexpresszió a kontrollcsoporthoz (önkéntes egészségügyi dolgozók és orvostanhallgatók) viszonyítva szignifikánsan magasabb volt a daganatos betegcsoportban. A definitiv kezelést követően azon betegeknél, akiknél nem fordult elő tumor recidiva, a fenti gének expressziója csökkent, azonban recidiva esetén az expresszió fokozódott. Az ilyen mérések megbízható biomarkerként szolgálhatnának a daganatkialakulás és a terápia hatékonyságának monitorozása szempontjából. A módszer továbbá hasznos lehet azon betegcsoportok korai felismerésére, melyek fej- nyaki tumorok kialakulására hajlamosító ártalmaknak vannak kitéve.
SUMMARY:
Despite modern diagnostic procedures and up- to-date therapy, the survival of head and neck tumour patients is unfavorable. This can be explained by several factors, one of which is the late recognition of the tumour. This study related to the changes in expression of the c- myc and Ha-ras oncogenes and the p53 tumour suppressor gene as biomarkers in head and neck cancer cases. The gene expressions were investigated on RNA gained from peripheral white blood cells of head and neck cancers patients before and after definitive treatment. The results were compared with those on a control group of patients with non- tumorous diseases. The gene expressions were significantly higher in the cancer group than that in the control group (volunteer medical staff and medical students). After the definitive treatment the expressions of all these genes were decreased in the patients in whom there was no recurrence of the tumour, but the expressions were enhanced in the event of recurrence. Such measurement may serve as reliable biomarkers with which to monitor tumour development and the efficiency of therapy. The method may also be useful for the early identification of populations exposed to noxe which may lead to the development of head and neck cancers.
A teljes tartalom elolvasásához bejelentkezés szükséges! Bejelentkezés