2003 - 1.szám

Adatok az otitis media patológiájához, a dobűri váladék pH-ja

Szerző(k): Fücsek Mihály dr.
Intézmény: Petz Aladár Megyei Oktató Kórház, Győr, Csecsemő és gyermekgyógyászati Központ (főorvos: Horváth Imre dr.) Gyermek Fül-orr-gége részleg (főorvos: Fücsek Mihály dr.)
Lapszám: 49, (I), 2003

ÖSSZEFOGLALÁS:

A gyulladások patológiájában a szöveti pH megváltozása jelentős szerepet játszik. Ismert, hogy bakteriális fertőzések esetén savas irányba változik a pH. Munkánk célja az volt, hogy megvizsgáljuk a középfülvá- ladék pH változásait savós középfülgyulladásban szenvedő gyermekeken és adatokat nyerjünk az otitis media patológiáját illetően. A szerző 169 krónikus serosus otitises gyermek (életkoruk 5,7 ± 2,8 év) 324 fülváladékát vizsgálta, Macherey-Nagel típusú tesztpapírral (pH 4,0—9,7), amelyet 78 egyéb fül és melléküreg eredetű váladékkal hasonlított össze. Vizsgálatai szerint idült savós középfül- gyulladás esetén a fülváladék minden esetben lúgos (pH 9,1 ±1,5). Az akut gennyes középfülgyulladásban képződött váladék ritkán savas, legtöbbször lúgos, jelezve, hogy az akut gennyes gyulladás leggyakrabban előzőleg fel nem fedezett savós középfülgyulladás talaján alakul ki. Ezzel szemben gennyes sinusitisben talált váladék mindig savas pH-jú, de arcüreg cysta vagy mucokele váladéka lúgos pH-t mutatott. Szerző szerint a váladék pH-ját elsősorban a kérdéses testüreg bakteriális fertőzöttsége és gázösszetétele határozza meg egyéb tényezők mellett. A légtelen helyeken lúgosabb váladékot talált, (serosus otitis, arcüreg cysta, égési bulla, adhezív otitis) ha az nem bakteriálisán felülfertőzött, azonban savas a váladék pH- ja, mind a légtartó (sinusitis), mind a lezárt területeken, (abscessus retroauricularis) ha az bakteriális eredetű. Következtetése szerint a serosus otitis nem bakteriális betegség. Az erősen lúgos fülváladék, mint kémiai inger, részt vehet a gyulladásos tünetek fenntartásában, károsíthatja a csillószőrök működését, csökkenti az antibiotikus kezelés hatékonyságát, tehát mielőbb el kell távolítani.

SUMMARY

pH plays an important role from the point of view of the body. It is known that pH becomes acidic in bacterial inflammations. The goal of this study was to examine the pH changes of middle ear effusion in children with otitis media with effusion. The author examined 324 ear effusion samples gained from 169 children (age 5,7±2,8 years) suffering from otitis media with effusion. The pH was measured with Macherey-Nagel type test-paper (pH 4,0-9,7). The results were compared with 78 other ear and paranasal sinus discharges. According to the examination the pH of effusion in serous otitis media was always alkaline (the pH was between 8-9,7; avg.: 9,1). The effusion gained from acute purulent otitis media is rarely acidic, but mostly alkaline, showing that acute purulent inflammation is established in most cases on the grounds of undiscovered otitis media with effusion. On the other hand, the pus found in purulent sinusitis is always acidic pH, but discharges from a maxillary cyst or mucocele showed alkaline pH. According to the author the pH of the discharge is primarily determined by bacterial infection and the composition of gases, besides other factors in the examined cavity. He found a discharge of alkaline pH in atelectasic places (serous otitis, maxillary cyst, combustion blister, adhesive otitis) if there were no bacterial superinfections, but the discharge was acidic in both pneumatized (sinusitis) and closed areas (retro-auricular abscess), if the inflammation was of bacterial origin. The conclusion is that serous otitis with effusion is not of bacterial origin. The strongly alkaline ear effusion is responsible for the persistence of inflammatory symptoms, which may be harmful to the activity of cilia and reduce the efficacy of antibiotics, so it has to be removed as soon as possible.

A teljes tartalom elolvasásához bejelentkezés szükséges! Bejelentkezés