ÖSSZEFOGLALÁS:
A szerző 1964 és 1998 között 785 „rövid” típusú autogen csont columellát alkalmazott 690 primer középfül-rekonstructiós műtétben és 95 reoperatioban. 41 columellát az incus testéből képzett, míg 744 columellát corticalis csontból alakított ki. Kezdeti próbálkozások után a corticalis csont columella kialakítása egy vékony csontrétegből történik. A columella trapéz alakú, a szélesebb vége érinti a normális vagy rekonstruált dobhártya hátsó-felső quadránsát a kalapács nyelének jelenlététől vagy hiányától függetlenül. A columella medialis végén „V” alakú bemetszést alakít ki, ami villaként rászorul a stapes fejére. Az eredményeket a postoperativ lég- postoperativ csont-lég rések átlagának feltűntetésével közli a szerző. Feltünteti a „legjobb” értékeket, vagyis azokat a legkisebb értékeket, amelyeket valaha is észlelt a betegek nyomorkövetése során és a „legutolsó” értékeket, vagyis az utolsó ellenőrző vizsgálat alkalmával mért értékeket. A füleket három csoportba sorolta: normális dobhártyával rendelkező fülek, egy szakaszban, illetőleg két szakaszban rekonstruált dobhártyájú fülek. A „legutolsó” postoperativ csont-légrések értékeinek átlagai a megadott sorrendben 13,2, 18,7 és 18,1 db. Az átlagok a reoperatiók eredményeit is tartalmazzák. A fenti sorrendben az értékek százalékos megoszlása egyes csoportokon belül a következő: 43, 26 és 23%< 10 dB; 85, 61 és 67%< 20 dB. A reoperaciók száma a csoportok adott sorrendjében: 7, 105 illetőleg 30. A reoperaciót szükségessé tévő körülmények „a columellával kapcsolatba nem hozható” és „a columellával kapcsolatba hozható” csopjrtba oszthatók. A columella hibája miatt végzett 30 reoperatio közül csak 9 esetben tekinthető az ok specifícusrak a csontcolumellára nézve, nevezetesen 8 csontos fixatio és 1 atrophia. Kilökődés ezideig egy esetben sem volt észlelhető. Noha az irodalom tükrében az eredmények elfogadhatóan jók, az eredmények további javításának tág tere mutatkozik.
SUMMARY
The author used 785 columellas at 690 primary and 95 revision operations between 1964 and 1998. Ears were divided into “normái tympanic membrane”, “I-stage” and “II-stage” groups, in which the averages of the last postoperative air- postoperative bone gaps were 13.2, 18.7 and 18.1 dB, respectively (revision operations included). In the same order 43, 26 and 23% of the ears showed airbone gaps equal to or smaller than 10 dB; 85, 61 and 67% equal to or smaller than 20 dB. The revision operations numbered 7, 105 and 30, respectively. Failures specific to the bone columella necessitated 9 revision operations (8 for osseous fixation and 1 for atrophy). There has been no extrusion so far. Although, in the light of the literature the results are acceptable there is room for improvement. KEYWORDS: tympanoplasty, ossicular reconstruction, autogenous bone columella, drum to stapes head columella, postoperative air-bone gap, failure of columellisation
A teljes tartalom elolvasásához bejelentkezés szükséges! Bejelentkezés