1983 - 4.szám

A rhinosinusitisek diagnosztikájának és kezelésének időszerű kérdései

Szerző(k): M. SZ. PLUZSNIKOV, A. R. VALIZADE, A. I. LOPOTKO, B. SZ. IVANOV, V. G. MERKULOV, J. A. NAKATISZ, V. I. ROKOMANYUK
Intézmény: Az I. Leningrádi Orvostudományi Egyetem Fül-orr-gégeklinikája (igazgató: M. Sz. Pluzsnikov)
Lapszám: Fül-orr-gégegyógyászat 29. 253 - 254 . 1983.

ÖSSZEFOGLALÁS:

A szerzők az orr- és orrmelléküregek megbetegedéseinek diagnosztikájában a következő vizsgáló eljárásokat alkalmazták: ultrahangos echographia, thermographia, rhinovaso- graphia, kontakt rhinobiomicroscopia és sinusbarographia.
a) Az ultrahangos echographiával a nyálkahártya állapotára (oedema, hyperplasia), az orrmelléküregek tartalmára (transsudatum, exsudatum, cysta, pus, hyperplasia + pus, polypusok + transsudatum, polypusok + exsudatum) tudtak következtetni.
b) A thermographids diagnosztika főleg az elülső orrmelléküregek zónájának megfelelő arcbőr melegkisugárzása aszimmetriáján alapul. Egyoldali gennyes sinusitisre helyi hyperthermia utalt, negatív leletet kaptak cysták és sinusitis catarrhalis vagy polyposa eseteiben. A homloküreg mucokeléjére a hypothermia, a pyokelére a lokális hyperthermia, volt jellemző.
c) Rhinovasographiára extranasalis rheographiát és fotoelektromos rhinopletysmo- graphiát alkalmaztak. Akut sinisitisekben a perípheriás erek tónusváltozását észlelték. A gyulladásos folyamat aktivitásváltozásával a haemodynamikus változások korrelációt mutattak.
d) A kontakt rhinobiomicroscopia lehetővé teszi a nyálkahártya subepitheliális capillaris keringésének vizsgálatát normál, ill. kóros állapotban. Az orrnyálkahártya heveny gyulladásában a középső (20—30 pm) és mély (35-45 pm) réteg capillarisaiban meggyorsult vérkeringést, az erek számának növekedését észlelték. Idült gyulladásban a terminális réteg (15 pm) capillarisai számának kb. felére csökkenését, a mély rétegben pedig pangásos jelenségeket találtak.
e) A sinusbarographia hoz szükséges készüléket intézetünkben fejlesztették ki. E módszerrel az ostium maxillare quantitativ működése határozható meg. Heveny gyulladásoknál az ostium maxillare átjárhatósága csökkent, az adrenalinpróba után átjárhatósága javult, s az ostium átmérője a normális értéket is elérhette. Idült gennyes arcüreggyulladásban az átjárhatóság még az adrenalin-, v; gy az orthostatikus próba után sem javult.

 

A teljes tartalom elolvasásához bejelentkezés szükséges! Bejelentkezés