1976 - 1.szám

„Reumás” arcidegbénulás, mint megtévesztő diagnózis

Szerző(k): SZÉKELY TAMÁS dr.
Intézmény: A Pest megyei Semmelweis (Rókus) Kórház (Budapest) Fülosztálya (főorvos : Székely Tamás dr.)
Lapszám: Fül-Orr-Gégegyógyászat 22. 43-50. 1976.

ÖSSZEFOGLALÁS:

A perifériás arcidegbénulás leggyakoribb oka a reumás (Bell-féle) bénulás. E bénulás kórisméje azonban megtévesztő lehet, mert az arcidegbénulás hátterében néha nem ischaemia, hanem egyéb morfológiai elváltozás rejtőzik. Szerző 10 év alatt 18 olyan betegen tárta fel az arcideg infratemporalis szakaszát, akiket megelőzően „Bell-bénulás ?” kórisme miatt kezeltek. Az arcidegbénulás okaként közülük б-ön arcidegneurinomát, 1-en az arcideg meningeoma psammomatosumát, 2 betegen malignus mamma-, ill. nyálmirigytumor késői metastasisát észlelte, míg a továbbiakban 6 intrapyramidalis cholesteatomát, 2 ismeretlen eredetű granulatiot, 1 diffus haemangiomatosist és 1 ektopiás parotis-szövetet talált. A kifinomult diagnosztikai lehetőségek mellett is kiemeli a részletes és gondos anamnézis fontosságát, hiszen esetei jó részében a dobhártya épnek bizonyult. Az explorativ dekompresszió létjogosultságát és szükség esetén bátrabb alkalmazását hangsúlyozza.

 

Rheumatic facial paralysis, as misleading diagnosis

SUMMARY

The most frequent cause of the peripheral facial paralysis is the rheumatic (Bell’s) paralysis. However, the diagnosis of this paralysis may be misleading, since in the background of the facial paralysis sometimes not ischaemia, but other morphological change may be hidden. During 10 years the author has disclosed intratemporal involvement of the facial nerve in 18 patients, who were previously treated because of “Bell’s palsy”. As the cause of the facial paralysis in 5 patients neurinoma of the facial nerve, in 1 patient meningeoma psammomatosum of the facial nerve, and in 2 patients late metastasis ofinalignantmammary—or salivary gland tumour, resp., have been observed, and in 6 cases intrapyramidal cholesteatoma, in 2 patients granulation of unknown origin, in 1 case diffuse haemangiomatosis and in 1 patient ectopic parotid tissue were found. Even besides more perfect diagnostical possibilities the importance of detailed and careful anamnesis is pointed out, since in the majority of the cases intact tympanic membrane was present. The justification of the explorative decompression and—if necessary—its use on a broader scale and with more courage is advocated by the author.

 

A teljes tartalom elolvasásához bejelentkezés szükséges! Bejelentkezés