ÖSSZEFOGLALÁS:
A szerzők a belsőfül működésének és vizsgálatának néhány megoldatlan problémáját tárgyalják. —Közel 14 000 nagyothalló között 2110 olyan beteget találtak, akiknek esetében a belsőfület károsító ártalom hatására szimmetrikus hallásromlásnak kellett volna kialakulnia. 17,4—20% között azonban aszimmetrikus károsodásokat találtak, függetlenül a funetio-csökkenés etiologiájától. Az egyik megoldatlan kérdés ezen aszimmetrikus károsodások létrejötte. Ismeretlenek azok az okok is, amelyek azonos ártalomnak kitett egyének különböző mértékű halláscsökkenését hozzák létre. — Foglalkoznak a cochlearis reserv meghatározásának nehézségeivel. Megállapították, hogy erre a célra, a csontvezetéses beszódaudiometria sem alkalmas. Keresni kell olyan módszereket, amelyek lehetővé teszik a hangvezető, ill. a hangfelfogó apparátus kóros működése okozta csontvezetéses károsodás elkülönítését.
Külön foglalkoznak az egy- és kétoldali chronicus otitises betegek csontvezetéses küszöbgörbéjének értékelésével. A statisztikailag elemzett eredmények alapján felvetik a problémát, hogy a csontvezetéses károsodásból mennyi írható a belsőfül rovására, és mekkora a kóros hangvezető rendszer befolyása? Kérdés, hogy mi az oka a belsőfül károsodásának? Ismeretlen az is, hogy a belsőfül károsodása ellenére a vestibularis rendszer működése miért nem változik?
A fentiekhez hasonló megoldatlan kérdések megválaszolásához az alap és alkalmazott kutatások sorozatát tartják szükségesnek.
Some unsettled problems in the clinical audiology of sensoneural impairment of hearing
SUMMARY
Some unsettled problems in the function and examination of the inner ear are discussed. Out of 14,000 cases of bradyacusia 2,110 patients were found in whom a symmetric bilateral hearing defect ought to have developed on account of some inner-ear-specific noxa. In 17.4—20.0 per cent, however, asymmetric inj uries were found irrespective of the aetiology of hypofunction. The development of these asymmetric damages is one of the unsolved puzzles. The causes too are unknown, whereby different grades of hearing impairment are engendered in individuals exposed to the same noxa. — Difficulties in the estimation of the cochlear reserve are also dealt with. Pallaesthetic speech-audiometry is deemed unsuitable for this end. Techniques must be elaborated to differentiate the two types of damaged bone conduction, viz. those induced by dysfunctioning conductive, respectively, phonoreceptive apparates.
Interpretation of the pallaesthetic threshold curves in patients with uni- and bilateral chronic otitis is discussed separately. On the strength of statistically analyzed results the following questions are posed. In what proportion can the impaired bone conduction be ascribed to the inner ear? What influence is exerted by an abnormal conduction system? What is the cause of the inner ear damage? Why does vestibular function fail to change in spite of a damaged inner ear?
Answering these and similar questions requires much research in basic and applied sciences alike.
A teljes tartalom elolvasásához bejelentkezés szükséges! Bejelentkezés