1964 - 1.szám

Garatszűkítő műtétek értéke a rhinolalia aperta megszüntetésében

Szerző(k): KALLAY FERENC dr. és HIRSСHВERG JENŐ dr.
Intézmény: Budapest Fővárosi Tanács Heim Pál Gyermekkórház és Poliklinika Fül-orr-gége- és bronchológiai osztály (Főorvos : Kallay Ferenc dr.) közleménye
Lapszám: Fül-Orr-Gégegyógyászat 10. 1964.

ÖSSZEFOGLALÁS:

A szájpadhasadék műtétek még a legjobb technika mellett sem vezetnek mindig a kívánt anatómiai, még kevésbé functionalis eredményhez (1). Egyrészt kisebb-nagyobb defektusok maradnak vissza, másrészt a lágyszáj- pad rövid, heges és rigid lesz. Mindkettő azzal a következménnyel jár, hogy beszéd közben a beteg nem tudja mesopharynxát az epipharynxától elválasztani és így létrejön a rhinolalia aperta a jellegzetes orrhanggal. A hibás beszédnek sok változata van a kisfokú orrhangzós beszédtől a beszéd teljes érthetet - lenségéig és ezek a fokozatok nem mindig vannak arányban az anatómiai elváltozás nagyságával.
A hibás beszéd céltudatos és szakszerű beszédtanítással javítható, esetleg teljesen megszüntethető, de alapfeltétel olyan anatómiai viszonyok megteremtése, melyek lehetővé teszik hangképzés közben a garatnak az orrüregtől való tökéletes elzárását. Tudni kell, hogy ez nemcsak a lágyszájpad és a Passavant redő érintkezésétől függ, hanem ebben jelentékeny szerepet játszanak a garatizmok, amelyek sphincterszerú működésükkel körkörösen szűkítik a mesopha- rynxot. Az elzáródás a meso- és epipharynx között mindig teljes, de az elzáródás magassága — a képzett hangnak megfelelően — különböző, gyakran jóval túlterjed a Passavant redőn (2). A rhinolalia aperta anatómiai okának és mértékének megítélésében nagy gondot kell fordítanunk a garatizmok fejlettségének, contractilitásának megfigyelésére, valamint hátsó rhinoskopia útján az epipharynx és a choanak átvizsgálására is.

 

The Value of Operations Narrowing Down the Pharynx from the Point of View of Eliminating the Rhinolalia Aperta.

SUMMARY

Pharyngoperistolic operations are always justified when the anatomical conditions of establishment of the rhinopharyngeal closure are absent and the elimination of a present rhinophony by way of logopedic exercises seems to be quite hopeless. There are several types of operations. The authors are using the velopharyngeal plastic operation of Schönborn-Rosenthal (and in some cases the operation of Sanvanero- Rosselli). They performed such operations in 21 cases. The success of the operation depends on the cutting out of a pharyngeal flap of the needed breadth and the shaping of a suitable room for it in the soft palate. By using proper technique and insufflation- anaesthesia the age limit of the operation may be reduced even to six years in justified cases. The authors observed the improvement of speech in all cases after the operations but postoperative phoniatric management seems to be necessary by all means.

 

A teljes tartalom elolvasásához bejelentkezés szükséges! Bejelentkezés